Katherine May: Út a télbe - A pihenés és visszavonulás ereje válságos időkben írása során többször jutott eszembe Elizabeth Gilbert és az Ízek, Imák, Szerelmek című mű, ami az egyik személyes kedvencem. A két kiadvány hangulatában picit hajazott egymásra. Körülbelül az Út a télbe felénél járhattam, amikor végérvényesen leesett, hogy a címlapon Gilbert ajánlja a könyvet. Igen, valóban fárasztó, túlterhelt időszak van mögöttem... 🙈
Bár a légkör hasonló, de azt el kell mondanom, hogy amíg Elizabeth Gilbert sokszor nyújt megoldást is könyveiben, addig Katherine May „csupán” egy jó észlelő, aki nincs vakon, rengeteg olyan dolgot meglát, amelyek mellett sokan könnyedén elszaladnak. Ha szeretnél megoldókulcsókat kapni, akkor ez a lírai próza nem neked íródott. Ez nem egy önfejlesztő kiadvány, sokkal inkább arra mutat rá, hogy nem vagyunk egyedül. Hogy normális az, hogy nem vagyunk mindig jól. Olyan témákkal foglalkozik, mint a bizonytalanság, a szorongás, a stressz, a pihenés, a megújulás, a krízis, a felépülés. Elülteti bennünk azt az alapigazságot, hogy az életben az egyik leglényegesebb dolog a változás, a ciklikusság, a körforgás, az átjárhatóság. Az olvasás során új arcait láttam meg a télnek. Például azt, hogy sok családot összehoz ez az évszak, mert rákényszerülnek arra, hogy egy helyen, egy térben legyenek. Nyáron sokkal könnyebb szétszóródnunk...
Az Út a télbe egy szép gondolatokkal tűzdelt, nagy témaváltásokkal dolgozó memoár. Felépítését tekintve azt láthatjuk, hogy szeptembertől-márciusig tartó hónapok bontják fel fejezetekre. Az alfejezetek között pedig olyanokat találunk, mint a Forróvíz, a Hideg víz, a Világosság, a Sötétség, A hó, Az olvadás, az Éhség, vagy éppen a Dal.
Az Út a télbe egy szép gondolatokkal tűzdelt, nagy témaváltásokkal dolgozó memoár. Felépítését tekintve azt láthatjuk, hogy szeptembertől-márciusig tartó hónapok bontják fel fejezetekre. Az alfejezetek között pedig olyanokat találunk, mint a Forróvíz, a Hideg víz, a Világosság, a Sötétség, A hó, Az olvadás, az Éhség, vagy éppen a Dal.
Ami velem maradt, mint gondolatiság: (SPOILER!)
- A növények, állatok nem szállnak szembe (ahogy szívünk szerint sokan tennénk) az évszakokkal, felkészülnek, alkalmazkodnak. Például a fák télen sem halottak, ugyanúgy termelik az oxigént, csupán tavasszal új formát öltenek.
- A legtöbb öngyilkosság decemberben, januárban történik.
- Miért ne utazhatna el az ember, miközben betegállományban van? A felépülést nem segíti egy pihentető utazás?* (bizonyos betegségek esetén*)
- Sokszor azért hadarunk, mert valójában nem jó társaságban vagyunk. Gyorsan beszélünk, hogy a mondandónk végére érjünk, mielőtt valaki közbevág, megakaszt, megakadályoz bennünket.
- A kísértet sztorik, például Halloween ünnepe azért olyan népszerű, mert így az az illúzió kel bennünk életre, hogy a halál után is maradhat belőlünk valami, történhet még valami.
- Nagyon szimpatikus rendszer számomra a druidák a nyolcrészes évkerék ünnepnaptára. (Lásd az idézeteknél!)
- Néha hátra kell lépnünk, hogy távolabbról jobban rálássunk az egészre.
- Menekülnünk, félnünk, magunkat megerőszakolnunk a legnagyobb butaság, amit csinálhatunk.
Neked ajánlom ezt a belső monológot:
- Ha az év legsötétebb, legszelesebb, leghidegebb évszaka hangulatingadozást okoz számodra.
- Ha kifejezetten szereted a telet.
- Ha érezted már, hogy lennél valahol máshol. Hogy minden akarnál lenni, de nem vagy semmi. Ha gondoltad már úgy, hogy a képességeid feleslegesek.
- Ha úgy érzed, hogy mindig van mit megjavítanod. Hogy semmi nem ér rá. Hogy sosem pihenhetsz.
- Ha szeretnél jobb megfigyelő lenni.
Idézetek a könyv hangulatából:
„Az emberek csodálattal nézték, mennyi mindent elvégzek. Learattam a dicsőséget, de titokban azt éreztem, hogy csak a többiekkel próbálok lépést tartani, és mindenki más sokkal jobban csinálja. Végtére is voltak kollégáim, akik rendszeresen éjfél után válaszoltak az e-mailjeikre, amikor én már régen aludtam. Valójában szégyelltem magam. Mindig azt feltételeztem ugyanis, hogy amennyi eszem van, soha nem válik munkamániás belőlem. És akkor tessék, itt vagyok, olyan régóta és olyan keményen dolgoztam, hogy belebetegedtem. És ami még ennél is rosszabb, szinte el is felejtettem, hogyan kell pihenni. Érthető, hogy fáradt vagyok. De ennél többről van szó. Kiürültem. Nyűgös vagyok, ingerlékeny, szüntelenül áldozatnak érzem magam, azt képzelem, hogy a világon minden sürgős, és hogy soha nem elég, amit teljesítek.” (34. oldal)
„A szorongás úgy lappang a testemben, mint a talajvíz, és bizonyos időközönként esik az eső, amikor is a szintje felér egészen a torkomig, betölti az arcüregeimet, és a szemem mögött gyűlik össze.” (43. oldal)
„A druidák a nyolcrészes „évkerék” ünnepnaptáruk szerint éltek – mondja -, ami azt jelenti, hogy minden hat hétben volt valami tennivalójuk. Rendkívül hasznos elgondolás ez, mert segít abban, hogy előre lásd a következő szakaszt, és sablonnal szolgál a teljes esztendőre.” (131. oldal)
Értékelés: 6/4
Cím: The Power of Rest and Retreat in Difficult Times
Szerző: Katherine May
Magyar cím: Út a télbe - A pihenés és visszavonulás ereje válságos időkben
Fordítás: László Zsófia
Oldalak száma: 284
Kiadó: Partvonal
szerző: nikiahatos