Sarah Pearse munkásságával először tavaly nyáron találkoztam, amikor elolvastam A szanatórium könyvét. Az átgondolt szerkezetekkel dolgozó szerző írásai bár nem a legerősebb thrillerek, összességében kellemes időtöltést nyújthatnak. Ahogy A Szanatórium esetében, úgy a januári olvasmányomat jelentő A pihenőhely borítója mellett sem mehetek el, amelynek külalakját egyszerűen imádom. Mindkét címlapról az elhagyatott misztikum köszön vissza, és akárhányszor rájuk téved a tekintetem, irdatlanul vonzanak.
Na de mi a helyzet A pihenőhely tartalmával? A sztori középpontjában többek között A szanatóriumból ismert Elin Warner nyomozó áll, aki az Anglia partjaitól nem messze található, a Halálszikláról hírhedt, elátkozottnak hitt szigeten veti bele magát a történések sűrűjébe. Mindenképpen jó hír, hogy ha nem olvastad A szanatóriumot, ez a kötet önmagában is teljesen érthető, élvezhető lesz számodra.
Ahogy fentebb már utaltam rá, a rövid fejezetekből álló, olvasmányos kiadványt nem sorolnám be a thriller kategóriájába, sokkal inkább erősíti a krimik, bűnügyi- lélektani (minden szereplőnek van rendezetlen ügye, be nem gyógyult sebe) sztorik táborát. Izgalmas, de ha élveztük már egy igazán kemény thriller társaságát, akkor nem okoz nagy rettegést, nem hág bennünk tetőfokára a feszültség. Időnként kiszámítható, de azért okoz meglepetéseket is. Egy biztos, A Pihenőhely jóval erősebb A szanatóriumnál, aminek én nagyon örültem, mert számomra tényleg jó látni, ha egy szerző fejlődik.
A könyv bújása közben olyan témákkal foglalkozhattam, mint:
- A testvérek viszonya. A családon belüli féltékenység, viszályok. Hiába "csúnya" kimondani, leírni, de vannak, akik boldogabbak a családjuk nélkül...
- A nyomozó munka azon része, amikor elkezdenek gyűlni a kérdések, kirajzolódnak az elvarratlan szálak.
- A múltat csak egy ideig lehet a szőnyeg alá söpörni.
- A múltat csak egy ideig lehet a szőnyeg alá söpörni.
- Az irányítás megtartása.
- A bizonyítási kényszer.
- A józan gondolkodás kritikus helyzetekben.
- A megszerkesztett közösségi oldalak világa.
- Az ártalmas mondatok.
- A természet.
Gondolatok, amik velem maradtak az olvasást követően: (SPOILER!)
- A gyász néha ráébreszti az embert arra, hogy erősebb annál, mint amit korábban hitt magáról. Máskor pedig testileg, lelkileg egyaránt kiszív belőle minden erőt.
- Van, hogy akkor jövünk rá valami, valaki értékére, amikor nincs velünk. Ilyen például az az ember, aki összehozza a társaságot, megolajozza a beszélgetést.
- Jó az, amikor valaki nem kicsinyíti le a sikerünket, hanem valóban tud örülni annak.
- Amennyire gyönyörű egy elszigetelt táj, annyira veszélyes is. Ha valami gond adódik, nem biztos, hogy hamar "ránk talál" a megoldás.
- Néha a sérelem ad erőt. Időnként például a fejünkben újra és újra elhangzó, más által nekünk mondott ártó, bántó mondat adhat nagy bátorságot egy adrenalin által túlfűtött szituációban.
- Szuper, amikor a reggeleket jól megélhetjük. Észrevehetjük az apró részleteit, mielőtt leterhelnek minket a napi feladatok.
- Szuper, amikor a reggeleket jól megélhetjük. Észrevehetjük az apró részleteit, mielőtt leterhelnek minket a napi feladatok.
Neked ajánlom:
- Ha csak ismerkedsz a thrillerek világával.
- Ha nem csak a brutálisan erős, hanem a lájtos thrillereket, krimiket is kedveled.
- Ha szereted a rövidke fejezetekre bontott, könnyedebb olvasmányokat.
- Ha nem felhőtlen a kapcsolatod a családoddal.
- Ha hiszed, hogy a kemény emberek is lehetnek gyengék, az okosak pedig egyes helyzetekben butácskák.
Idézetek a könyv hangulatából:
„Han, néha nincsenek válaszok, és nincs kit hibáztatni.” (100. oldal)
„Aztán erőt vesz magán. Elég a bűntudatból! Ez hátráltatta őt annyi éven át: a saját kényszeres kedvessége, a félelem attól, hogy mit fognak gondolni róla a többiek.” (191. oldal)
„Néha az a legnagyobb bátorság, ha az ember nem csinál semmit. Ha felismeri a saját korlátait.” (277. oldal)
Értékelés: 6/4
Cím: THE RETREAT
Szerző: Sarah Pearse
Magyar cím: A PIHENŐHELY
Fordítás: Borbély Judit Bernadett
Oldalak száma: 336
Kiadó: 21. század
szerző: nikiahatos