Van egy hazai szerző, akinek írásában, könyvében még egyszer sem csalódtam. Ő a többszörös Aranykönyv-díjas Lakatos Levente, aki még mindig képes a fejlődésre. Sőt, én is vele haladok. Amíg az első kiadványait polgárpukkasztónak tartottam, mára mind az ő, mind más kiváló szerzők munkássága kijjebb tolta a határaimat. Annak mindenképpen örülök, hogy Levente továbbra is jó érzékkel választja meg témáit, amelyek bátrak, izgalmasak, és nagyon-nagyon fontos, hogy beszéljünk róluk.
Pontosan ez jellemzi a kiváló címmel bíró Tönkreteszleket, ami az első idei olvasmányomat jelenti, és ami az első saját kiadójával (Dopamin) megjelentetett könyve. A sztori középpontjában két fiatal áll. Adott Mia, akinek több tragikus, fájdalmas eseményt is meg kellett élnie (például édesapja meggyilkolását), amelyeknek köszönhetően falakat húzott maga köré. Nem olyan egyszerű belépni, belátni az ő világába, lelkébe. A másik szálat egy örök lázadó, a borzasztóan jóképű, rafinált, számomra nagyon humorosnak, intelligensnek tűnő rosszfiú, Samu adja. Kettejük találkozása, majd ismerkedése nem könnyű, hiszen mindkét félnek megvan már a maga-maga puttonya. Ráadásul az is kiderül, hogy családjaik korábban keresztezték egymást, ez pedig akár katasztrófához is vezethet. Ez még nem tisztázódott, de szerencsére a kötetnek folytatása érkezik, és ahogy a szerzőt "ismerem", ismét lesz majd mit kibogozni a Nem szabadott volna... sorozatban. A váltott szemszöggel dolgozó történetben természetesen nem csak kettejükkel találkozunk, de mind Mia, mind Samu kiemelten szerethető figurák. Imádtam kettejük életszerű csipkelődéseit.
Levi írásai során rendre feltűnik a politika, a melegek világa, a gyilkosság, a betegség, a bizalom, a kirekesztettség, vagy éppen a vallás. A Tönkreteszlek esetében megismerhetjük például a Szófia rendet, amelynek működése izgalmas szálat hoz a történetbe különböző szabályaival, tagjaival. A rend lényege az lenne, hogy hívőit megszeledítse, ám eddig úgy tűnik, hogy igencsak fordítva sül el a fegyver...
Különböző formákban megjelenik a testiség is, például a visszafoghatatlan szenvedély, de a saját célok eléréséért bevetett manipuláció alakjában. Ahogy említettem, Levinek vannak visszatérő kérdéskörei, tematikái, de szerencsére sosem ismétli önmagát. Miközben szórakoztatóan ír, önismereti utazásra is hív. Imádom a színes szókincsét, és azt, ahogy építi a cselekményeket, a történetszálakat.
Különböző formákban megjelenik a testiség is, például a visszafoghatatlan szenvedély, de a saját célok eléréséért bevetett manipuláció alakjában. Ahogy említettem, Levinek vannak visszatérő kérdéskörei, tematikái, de szerencsére sosem ismétli önmagát. Miközben szórakoztatóan ír, önismereti utazásra is hív. Imádom a színes szókincsét, és azt, ahogy építi a cselekményeket, a történetszálakat.
Gondolatok, amik velem maradtak az olvasást követően: (SPOILER!)
- A gyűlölet is érzelem.
- A fejlődés mindig áldozatokkal jár (például idő, energia, stb).
- A fejlődés mindig áldozatokkal jár (például idő, energia, stb).
- A legkisebb dolgoknak, történéseknek is szeretnénk tudni az okát, a miértjét.
- A nők időnként a kéretlen kezdeményezéseknek, véleményeknek a süketség tettetésével szeretnek véget vetni.
- A szüleinket jobb esetben kétszer ismerhetjük meg. Először gyerekként, mindenféle tapasztalatok nélkül, aztán pedig jóval érettebben, a saját - és a szüleink személyiségfejlődésének tükrében.
- Vannak helyzetek, amiket az ember szeret megélni, ám külső szemlélőként inkább kellemetlen, kínos látni, hallani őket. Ilyenek a sikamlós mondatok két ember között.
- A kapcsolatok terén (legyen az bármilyen) nincs fontosabb a jó kommunikációnál. A hallgatás egyenlő a halállal.
Neked ajánlom:
- Ha szereted a váltott szemszögekkel dolgozó könyveket.
- Ha könnyed, időnként elgondolkodtató olvasmányra vágysz.
- Ha kedveled a fejlődő, valahova tartó szerelmi sztorikat.
- Ha hiszed, hogy az emberek hatással vannak egymásra.
Idézetek a könyv hangulatából:
„A kételyek szétszedik az elmét, eltorzítják az embert.” (140. oldal)
„A pletykák csak pletykák. Ameddig azt sem tudjuk, mit akar mondani, legfeljebb zavaróak, de nem végzetesek.” (189. oldal)
„Szerintem egy gyilkosság soha nem családi ügy – osztja meg véleményét. – A gyilkossággal nem csak a családod ellen, hanem az egész társadalom ellen vétett a tettes. Olyan erkölcsi normát hágott át az illető, ami árkot ás a társadalomba, pláne, hogy nem kapták el.” (219. oldal)
Értékelés: 6/4
Cím: Tönkreteszlek
Szerző: Lakatos Levente
Szerkesztő: Szabó Tibor Benjamin
Szerkesztő: Szabó Tibor Benjamin
Oldal: 339.
Kiadó: Dopamin
forrás: nikiahatos