Cserháti Éva munkásságával júliusban ismerkedtem meg, mégpedig a K.É.Z. krimisorozat második kiadványa, a Szabadulószoba által. Nagyon-nagyon élveztem a szerzőnek ezt az alkotását, kíváncsian vártam hát A K.É.Z. harmadik esetét, ami a Zarándoklat a halálba címet kapta. Ez az írás ismét sokkal többet adott, mint egy átlagos krimi.
Cserháti újra egy gördülékeny regényt írt, amelynek erős alapját a borzasztóan precíz, részletekbe menő kutatómunka jelenti olyan témákban, amelyek messze túlmutatnak az átlag műveltségen. A történelemből tudhatjuk, hogy az 1948-as államosítást a szerzetesrendek feloszlatása követte 1950-ben. A kötelező iskolai hitoktatást megszüntették, majd a cserkészmozgalom is beolvad a Magyar Úttörők Szövetségébe, Éva azonban jóval behatóbban visz el minket ebbe a rettegéssel teli időszakba. A szerző ezúttal olyan szakterületeken nyomozott, mint az az illegalitásban élő apácarendek, az egyház története, összetétele, valamint a vasutak működése. Éva találásában iszonyatosan élethűen jelennek meg mind a jelen, mind a múlt történései.
Amíg a Szabadulószobában Magyar Vanda jelentette a kedvenc karakteremet, most a messziről sem tökéletes Vasvári lopta be magát a szívembe. Az írónő olyan témákkal foglalkozik, mint az aktivista csoportok, a nők pappá szentelése, a testpozitivizmus, a pornók világa, az árulások, a homoszexualitás, a pedofília, vagy éppen a megbocsájtás. Ez az Athenaeum kiadó gondozásában megjelent szerzemény nagy erőt adhat a szexuális molesztálást átélt emberek számára.
Az írás három fejezetből áll. A Fekete Hollók a Međugorjéba tartó zarándokvonat egy vérrel borított csendes fülkéjében indul. A fülkében egy apáca térdepel, aki a Kiemelt Életellenes Ügyeket Felderítő nyomozók faggatózása során nem hajlandó megszólalni. A halott egy plébános. Amikor a gyilkosságról tudomást szerez az immáron nyugdíjba, alkoholizmusba, önpusztításba vonult Vasvári, fenekestül felfordul a lelkivilága. Vasvárinak ugyanis pályafutásának egy meghatározó szakaszában köze volt ehhez a különös, kétes paphoz (Rácz Flórián).
A Fekete Karácsony 1974-ig repít vissza minket, a Fekete Madonna-ban pedig eljutunk egy újabb, az előzőhöz kísértetiesen hasonló gyilkossághoz, majd végső megfejtésekhez, megoldásokhoz.
Cserháti nagyon ügyesen építi karaktereit, rafináltan tartja fent az első oldalaktól az utolsókig a nyomást. Az olvasmány bár egy sorozat része, önmagában is abszolút élvezhető.
Gondolataim az olvasás során: (SPOILER!)
- Attól, hogy valaki kötődik az egyházhoz, egyáltalán nem biztos, hogy jó ember, vagy hogy mindig makulátlan életet él(t) az illető.
- Akik nehéz gyermekkort éltek meg, nem feltétlenül válnak felnőttkorukra züllött életet folytató, rossz emberekké.
- A változás azt jelzi, hogy valami új van születőben.
- A munka sok mindenre lehet (átmenetileg vagy tartósan) gyógyír, többek között a szorongásra, lelkifurdalásra is.
- Utálom, amikor egy szövevényes nyelvezetű (vagy annak tűnő) alkotás a mondanivaló hiányát leplezi.
Neked ajánlom:
- Ha szeretsz visszautazni történelem fontos eseményeihez, nagy változásaihoz.
- Ha bírod a picit nyomasztó sztorikat.
- Ha hiszed, hogy semmi sem kizárólag csak fekete, vagy csak fehér.
- Ha szeretsz visszautazni történelem fontos eseményeihez, nagy változásaihoz.
- Ha bírod a picit nyomasztó sztorikat.
- Ha hiszed, hogy semmi sem kizárólag csak fekete, vagy csak fehér.
Idézetek a könyv hangulatából:
„A család egy kulturális konstrukció, melyekhez érzelmeket kötünk, és ettől olyan megterhelő az is, ha van az embernek rokona, meg az is, ha nincs.” (80. oldal)
"Mivel önmagának megbocsátani képtelen volt, nem tudta elképzelni, hogy más bocsánatát elnyerje, és azt még kevésbé, hogy kérje." (292. oldal)
Értékelés: 6/5
Szerző: Cserháti Éva
Cím: A K.É.Z harmadik esete - Zarándoklat a halálba
Kiadó: Athenaeum
Megjelenés: 2021.11.
Oldalak száma: 364
szerző: nikiahatos