Illés Krisztina szerző elsőként az orvoslást választotta hivatásául, így vélhetően sokan vannak, akik szakkönyveket várnának tőle. Ő azonban a regények felé sodródott, ami nem véletlen, hiszen orvoslás ide-oda, tudja, hogy nem csak a testet kell megértenünk, gyógyítanunk, hanem a lélekkel is szükséges foglalkoznunk.
Most végre itt van, a Papirusz Book Kiadó gondozásában megjelent a Lepketánc Trilógia utolsó része, a Krisztina könyve. Az első kötetben, a Zoé könyvében egy zongorista lány, Zoé útjáról olvashattam, aki addig-addig dolgozik, míg végül rátalál önmagára (is). A második részben, a Múltban vagy jövőben-ben a Zoét körülvevő, nála már többet megélt emberek érzelmi, gondolati világába tekinthettem be.
A friss, ropogós harmadik kiadványban, a tizennégy fejezetből álló Krisztina könyvében a szerző mind Zoé, mind környezete különböző élethelyzeteivel tovább dolgozik, feladványokkal, kudarcokkal, nagy fájdalmakkal, lehetséges megoldásokkal. Ez a mély érzésű, folyamatosan elgondolkodtató, lüktető, mégis lassú folyású széppróza telis-tele van nagy lelki munkákkal, valamint azok fizikai változásaival.
Ami közös a trilógia különböző részeiben:
- A lélekemelő természet tisztelete.
- A folyamatos változás. Hogy amíg egykor egy helyen, egy ember mellett otthon éreztük magunkat, egyszer csak megváltozhat, teljesen idegenné válhat számunkra.
- Hogy a szerző megrendítő érzékenységgel dolgozik.
- Hogy mindenki számára fontos témák jelennek meg a részekben. Olyanok, mint például az elfogadás, az elengedés, a megbocsájtás. Nehezen megoldható, mégis mindennapos kérdések kerülnek terítékre.
- A gyász jelenség megélése. Újra és újra.
- Hogy rengeteg univerzális igazságot tartalmaznak a könyvek, én például körülbelül öt oldalanként tudtam volna valami meghatározó idézetet kiírni magamnak, a barátaimnak, az ismerőseimnek.
- A zene, a kultúra fontossága, ereje.
- Hogy mennyire fontosak azok az emberek, akik nem a szemükkel, hanem a szívükkel látnak.
- Hogy Krisztina zseniális művekről tesz említést, amelyeket egytől-egyig érdemes megismerni. Lásd: Csajkovszkij, Pjotr Iljics: F-moll szimfónia, Grieg, Edvard: A-moll zongoraverseny, Vivaldi, Antonio: Négy évszak.
- Hogy fontos megértenünk: miért születtünk meg, melyik kapcsolatunk mit ad, miért történik velünk az, ami.
- Krisztina humora fantasztikus, amivel időről feloldja a feszültséget.
- Az az alapgondolat, hogy semmi sem véletlen az életben.
Gondolataim az olvasás során: (SPOILER!)
- Aki olvasott már tőlem néhány alkalommal, vagy látta több videómat, az tudja, hogy életem legfőbb mozgatórugója a zene. Fantasztikus energiákat ad, visszarepíthet a régmúltba (felidéz emlékeket), segíthet megélni a jelent (leírja aktuális boldogságunkat, fájdalmunkat, vágyainkat, félelmeinket), de akár előre is vihet minket a jövőbe (terveket juttathat eszünkbe, inspirálhat bennünket).
- A gyászmunka nagyon-nagyon összetett. Borzalmas azt megélni, amikor úgy érezzük, hogy szerettünkkel együtt mi magunk is meghaltunk. Ha nem is biológiailag, de érzelmileg (egy időre?) mindenképpen. Amikor sem a munka, sem a támogató közeg szeretete nem könnyít a fájdalmunkon úgy igazán. Amikor döntenünk kell, hogy a múltban ragadunk, vagy megrázzuk magunkat, megpróbáljuk befogadni a jelent.
- Valami fantasztikusan, meseszerűen működik a művészet. Van, amikor egy dal egy pokoli fájdalmunkat, veszteségünket juttatja eszünkbe, máskor pedig a lehetőséget mutatja meg, a reményt ébreszti fel bennünk. Van, hogy egy mástól átvett idézet segít megérteni a lényeget. Híd az emberek, lelkek között.
- Mindannyian éreztük már, hogy az adott ember, aki velünk szemben ül, nem igazán ért meg bennünket. Nem jó tanácsokat ad, nem nyújt igazi vigaszt. Tovább vacogunk a hidegben.
- Ördögi kör, amikor valamit megszokásból teszünk, nehéz egyik napról a másikra másként csinálnunk.
- Előfordult már olyan, hogy hallgattam a másik ember problémáját, mégsem hallottam igazán. Aztán, amikor hasonló galibába kerültem, szerettem volna felidézni (néha több, néha kevesebb sikerrel), hogy ő hogyan élte meg, miként tudta megoldani. Ilyen volt, amikor még nagyon fiatal voltam, és egy barátnőm elvesztette az édesanyját. Nem találtam a megfelelő szavakat, a feloldásokat. Aztán édesapám elvesztését követően megértettem, hogy nagyjából milyen cipőben járhatott. Onnantól már jobban tudtam segíteni azon, aki hasonló csónakba kényszerült beszállni.
- Időről-időre a megérzésünk nagy csatát vív a naivitásunkkal. Amikor valamit előre látunk, érzünk, mégis lecsukjuk a szemünket, nem veszünk róla tudomást. Elringatjuk magunkat.
- Minden kapcsolat pontosan annyit ér, amennyit a másik fél kihoz belőlünk, amennyit mi váltunk ki belőle.
- Fontos, hogy mindig szemünk előtt legyen egy lista. A lista arról, hogy miket szeretnénk megélni, elérni.
- Minden kapcsolat pontosan annyit ér, amennyit a másik fél kihoz belőlünk, amennyit mi váltunk ki belőle.
- Fontos, hogy mindig szemünk előtt legyen egy lista. A lista arról, hogy miket szeretnénk megélni, elérni.
Hogy kinek ajánlom? Nos, Cecelia Ahern - Üvöltés, valamint Fenyő Iván - Észlelések, avagy egy gondolkodó ember naplója után ez a harmadik kötet, amit véleményem szerint: MINDENKINEK olvasnia kell. Fiatalnak, előrehaladottnak, nőnek, férfinek, szinglinek, házasnak, elváltnak, egészségesnek, betegnek, boldognak, szomorúnak, egyszerűen MINDENKINEK. Ez a három kiadvány számomra olyan, mint egy híd. Híd a különböző a történéseket megélt lelkek, a nemek, a korosztályok között. Krisztina könyve önmagában is érthető, értelmezhető, sokat ad, de a még teljesebb élményért, javaslom, hogy bátran vágj neki a trilógia minden részének.
Idézetek a könyv hangulatából:
„- Milyen igazad van. Ez nekem eszembe se jutott!
- Sebaj. Úgyse az a lényeg, kinek jutott az eszébe, hanem az, hogy megcsináljuk.” (102 oldal)
„Egy szürke reggel, miközben teát készített magának, kibámult az ablakon. A ködtől alig lehetett látni valamit a világból. Talán ettől lett élesebb a belső látása.” (119. oldal)
„Vajon mi fog történni, amikor meglátja majd a díszeket? Mi lesz erősebb? A jelen vagy a múlt? Kérdések, kételyek, félelmek. Lám, Olga beengedi a múltat az életébe. Nem fél tőle, nem harcol vele. Elfogadja. A kérdése egy vallomás. Tényleg különös díszek. Egyszerre pillekönnyűek és nehezek, mint a kő. Tulajdonképpen azok is. Mérföldkövek.” (288. oldal)
OLVASÓI ÉLMÉNYEM FELKELTETTE ÉRDEKLŐDÉSED?
Értékelés: 6/6
Szerző: Illés Krisztina
Cím: Lepketánc 3. - Krisztina könyve
Borító: Szabó Lívia, Molnár Péter.
Szerkesztő: Arany Lajos
Borító: Szabó Lívia, Molnár Péter.
Szerkesztő: Arany Lajos
Kiadó: Papirusz Book
Kiadás: 2021
Oldalak száma: 339
szerző: nikiahatos