Sarah Pinborough munkásságával először áprilisban találkoztam, aki olyan hatalmasan, frenetikusan nagy élményt nyújtott számomra a Ne higgy a szemének írásával, amilyet könyvtől már régen kaptam. Éreztem, hogy további műveit is meg kell ismernem, így hát a kiadónak hála: nálam landolt két további alkotása is, amelyek közül most a Ha addig élek is-ről szeretnék neked mesélni.
/ SPOILER A sztori ott indul, hogy a főszereplőnket jelentő nő, Lisa kilép rossz kapcsolatából, mert egykori párja alkoholista, aki nincsen tekintettel sem rá, sem közös lányukra. Lisa lányával, Avával egy eldugott városban kezd új életet. Látszólag. A titkok és a múlt ugyanis követi párosukat, amelyeknek köszönhetően Lisa kívülről nézve: túlfélti tinédzser csemetéjét. A történet előrehaladtával persze kiderül, hogy nem ok nélkül aggodalmaskodik annyit.
Az már az első oldalakon érződik, hogy hatalmas titkok lapulnak főszereplőnk fojtogató múltjában, amelyeket a szerző remekül tálal a megfelelő időben. Lisa életének legnagyobb tragédiáját azonban az jelenti, amikor lánya, Ava eltűnik, és rájön: nem halogathatja tovább a dolgokat, ideje szembenézni a múlt árnyaival, démonaival. Persze ez egyáltalán nem egyszerű, viszont szerencsére akadnak támaszai is az út során, akik akkor lépnek mellé, amikor ő már nem is számít rá. Itt ki kell emelnem, hogy a könyvben több igazán izgalmas szereplővel találkozunk a múltból és a jelenből egyaránt... SPOILER /
Sarah Pinborough a remek időben való robbantásokon túl hatalmas fordulatokkal is fűszerezi írását. Körülbelül a történet feléig valami fantasztikusan megvezetett engem, aztán apránként sokkolni kezdett. Olvasás közben folyton azt szajkóztam magamban, hogy ZSENIÁLIS, ÓRIÁSI, HI-HE-TET-LEN. A hagyományosabb pszicho thrillerek felé húzó, több szemszögből bemutatott és több időbeli síkban játszódó írás nagyon-nagyon izgalmas, felkavaró, gördülékeny, magával ragadó, sodró, lebilincselő, letehetetlen. Nem nagyon fordult még elő velem, hogy egy könyv sztorijával álmodtam volna, de ezúttal kétszer is előfordult...
Gondolataim az olvasás során:
- Sokszor az emberek nagyon nehezen látják meg, ha valaki a környezetükben magányos.
- Mennyivel jobb, amikor csupán könyvek formájában, és nem az életben találkozunk olyan karakterekkel, amelyekből a gonoszság tényleg minden jót kiszorított…
- A felszín sokszor nagyon-nagyon félrevezető, csalóka.
- A felszín sokszor nagyon-nagyon félrevezető, csalóka.
- Nagy ajándék az, ha megtaláljuk azt a társat, azokat a társakat, akikkel mint a mozaik darabkák, úgy illünk össze.
- Mi csajok túl sok részleten (egy-két felszaladt kiló) vagyunk képesek fennakadni, amikor női társainkat bíráljuk. Miért várunk el mindent (is) egymástól?
- A szerelem nem olyan tökéletes, mint ahogy azt kisgyerekként elképzeljük. Sokszor önző, sokszor túl sok benne a dráma, a játszma, túlságosan felemészt. Többet vesz el, mint amennyit ad.
- Időnként, amikor valami komollyá, nehézzé kezd válni, néha könnyebbnek, vonzóbbnak tűnik a menekülési útvonalat választani. A problémák, akadályok azonban nem azért vannak, hogy megússzuk, hanem hogy sikeresen átugorjuk őket, többé válva általuk.
- Vannak, akik annyira belénk szövődnek, hogy amikor véget ér a kapcsolat, a barátság, a közös munka, vagy bármi ami összekötött minket, akkor is lényünk részei maradnak.
- Sokszor megkönnyíti az életünket az internet és különböző keresők. Kivéve, ha egészségügyi gondjaink vannak.
- Mindannyian lehetünk boldogok. Meg van hozzá a jogunk. Azért vagyunk itt.
Idézetek a könyv hangulatából:
„Sajog és reszket az egész testem. Kipurgálódtam, de ez hamis üresség. Hányással nem szabadulhatok meg a félelmemtől. A rettegésem soha nem fog elhagyni. Sem a fájdalmam, amit rejtegetek, mint egy becses ékszert, egy kemény gyémántot, amely feketeszénné égett szívemből készült.” (66. oldal)
„A lasagném kihűl. Senki nem nyúl hozzá, senki nem kívánja. Jól tudom, milyen érzés ez.” (91. oldal)
„Elborzadok attól, hogy összevert nő lettem. Ez nem én vagyok. Ez Richard, semmi köze hozzám, de ha nekem időnként nehezemre esik észrevenni a különbséget, akkor semmi remény, hogy mások észrevegyék.” (169. oldal)
Értékelés: 6/5
Szerző: Sarah Pinborough
Cím: Cross her heart / Ha addig élek is
Fordította: Tomori Gábor
Szerkesztette: Borus Judit
Szerkesztette: Borus Judit
Borítófotó: Trevillion, plainpicture
Kiadó: 21. század kiadó
Kiadás: 2018
Oldalak száma: 349
Oldalak száma: 349
szerző: nikiahatos