Ugrás a fő tartalomra

OLVASÓI ÉLMÉNY: Ilyen volt az Elmentem világgá! - 80 sztori a föld körül Földvári Andrástól

Van, hogy eljátszom a gondolattal: Mi lenne, ha egyszer mellém állna a szerencse, ha megnyerném a lottót? Időközönként biztos hazatérnék, de hogy jó pár repteret, országot, várost, szigetet bejárnék, az hét szentség. Hol édesanyámmal, hol barátokkal, hol egyedül (vagyis a kutyámmal).

Földvári András számára a világ megismerése nem csupán egy vágy, egy álom, hiszen a légiközlekedési és marketing szakember a világ minden országában járt már. Hogyan lehetséges? Úgy, hogy Földvárit a karrierje is az égbe emeli: 29 éven át dolgozott a Malévnél (különböző pozíciókban, helyeken), 8 esztendőt a Turkish Airlines társaságnál, 6 évet pedig a Brussels Airlines-nál húzott le. Utazásai legjavát szabadjeggyel valósíthatta meg (mielőtt irigykedni kezdenél: Akadt, hogy hely hiányában 8 órát kellett végigállnia egy repülőn), így lett ő a világ 100 legtöbbet utazott emberének egyike. A Covid-ban nehéz megtalálni a jót, de az egyik ilyen az, hogy ebben az időszakban fejezte be Földvári az Elmentem világgá! - 80 sztorival a Föld körül könyvét.

András élettere a repülőtér, kedvenc párnája pedig a repülőülés fejtámlája. A szerzőnek nem számít a kényelmetlenség (simán elalszik a földön, a kanapén, a kádban), a lényeg, hogy úton lehessen. Életét abban a szellemben éli, hogy utazásaival lebontja a határokat, birtokba veszi a világot. Mindenhol akad barátja, aki ággyal várja, kisegíti a slamasztikából, vagy akinek ő nyújthat segítő kezet. Többek között ezeket adja át ebben a könnyed olvasmányt jelentő, szuper tippeket adó, bámulatos borítójú kiadványban.

Aki évente legalább egyszer ellátogat külföldre (persze nem a világjárvány idején), az tudja, hogy időről-időre hihetetlen sztorikat produkál az élet. Nos, Andrással szinte minden megtörtént. Hagyta el okmányait, amiket aztán egy becsületes taxisnak hála visszakapott. Lépett át nem létező ország nem létező határán. Iskolát épített Kongóban, strandolt a Grönlandon, vizet fakasztott egy mexikói dzsungelben. Átélte a 2004-es thaiföldi cunamit, átszelte az Egyesült Államokat azon a bizonyos 66-os úton, de járt példaképe, Kőrösi Csoma Sándor sírjánál is (Dardzsiling, a Himalája lábánál). Ilyen izgalmakat élhetünk meg vele képzeletben a könyvben szereplő 80 rövid (80 felvonás 300 oldalban, tehát 1 ország átlagosan 3-4 oldalt kap) történet során. A sztorikban közös, hogy szinte mindegyikben adódik valami keveredés-kavarodás, fennakadás, de András a világ bármely pontján feltalálja magát, még a legizzasztóbb helyzetekben sem hagyja el humora, spontaneitása. A szerző esetenként betekintést enged magánéletébe (felesége, gyermekei, barátok), azzal a céllal, hogy fontos értékekre hívja fel a figyelmet.

A sokszor döbbenetes, egyben inspiráló könyvben olyan érdekes információkat tudhattam meg tőlünk távol eső kultúrákról, országokról, amelyekről eddig nem hallottam, nem olvastam. A szerző nagyon érzékletesen nyújtja át egy-egy város sajátosságait, életfilozófiáját úgy, hogy közben nem adja ki teljesen azt, így az olvasóban megszületik a hajthatatlan kíváncsiság, a vágy, hogy egyszer maga is felfedezhesse.


Amiben a könyv megerősített: (SPOILER!)
- A legártatlanabbakkal is megesik, hogy egyszer-egyszer elcsennek ezt-azt. Földvári például egy aranyozott ceruzát tartott meg örökül egy washingtoni szálloda elnöki lakosztályáról.
- A Ferihegyi reptér örökre Ferihegy marad.
- Bármilyen hihetetlen, tényleg mindenhol vannak magyarok.
- Nincsenek véletlenek, sokkal inkább csak sorsszerűségek (ha valami nem jön össze, annak is oka van).
- A nagy utazóknak előbb-utóbb kialakul valamiféle gyűjtőszenvedélye. A szerző gyűjti az országok papírpénzeit (a legkisebb címletet hozza el), a Hard Rockos pólókat, valamint a repülőmodelleket.

Amit megtudtam: (SPOILER!)
- A légitársasági alkalmazottakat csak úgy hívjuk meg magunkhoz, ha komolyan is gondoljuk… Mert ők bizony el is jönnek!
- A Flightmemory.com oldala egy remek napló az utazóknak. Fel lehet vinni, hogy hol jártunk, mikor, mik a tervek, és érdekes statisztikákat is kapunk. Például, hogy az eddig megtett távolság alapján hányszor kerültük meg a földet, vagy éppen a holdat.
- Madeira jelenti a világ egyik legnehezebb repterét. Az óceán meleg levegője, ugyanakkor a hegyek hideg levegője nagy turbulenciát okoz, plusz még a kifutópálya is igen rövid.
- A legészakibb kereskedelmi reptér a Svalbard. Spitzbergák fővárosában található, ahol télen nem kel fel a nap, nyáron meg nem nyugszik le.
- Bhutánban 2008 óta mérik a lakosság boldogságát. Az már más kérdés, hogy nagy a szegénység, és nem kedvelik a nepáliakat, se a kínaiakat…

Melyik országra mondja Földvári, hogy soha többé?
Hogyan lehetséges 1 nap alatt 10 reptéren landolni?
Miként oldanak meg egészen extrém helyzeteket a reptéri dolgozók?
Van ország, ahol Földvári nem kívánatos személlyé vált az évek folyamán?

Nem, nem...
Bár ebben az olvasói élményemben extrém sok a spoiler,
de mindent én sem árulok el.
Járj utánuk magad a könyvben!


Idézetek a könyv hangulatából:
„Megfogtam Ági kezét, és mindkettőnknek a több mint tíz évvel ezelőtti nászút jutott eszünkbe. A repülés hozott össze bennünket, és most a levegőben pecsételjük meg újra a közös életünket. Úgy látszik, az égbolt a mi igazi otthonunk, itt érezzük a szabadság mámorát. A gondok minket sem kerültek el, de sosem hagytuk, hogy lehúzzanak, és a földhöz láncoljanak. Felszállás, újra és újra. Ági rám nézett, nem kellett szólnia, mert tudtam, hogy ugyanerre gondol.” (62. oldal)

„Megilletődve álltunk példaképem földi maradványainál. Egy német, egy francia, egy amerikai és egy magyar, akik bő fél évszázada még lövészárokból céloztak egymásra… Most közösen hajtottunk fejet a nagy utazó emléke előtt.” (110. oldal)

„Már elsirattam a terveimet, és kigondoltam, Zoli hogyan megy tovább… mire árnyék borult feldúlt motyómra, és megállt felettem a taxisofőr. Széles mosollyal átnyújtotta a két útlevelet. Micsoda szerencse! Mint kiderült, az utánunk jövő utas rögtön észrevette a földön heverő okmányokat, és átadta őket a sofőrnek. Amikor aztán végeztek a fuvarral, autósunk fordult is vissza, egyenesen a kikötőbe. Elállt a szavam a meghatottságtól, sutaságomban csak megöleltem az embert, még egy gracias se jött ki a számon. A sokk csak ezután csapott fejbe, le kellett ülnöm egy kikötői kőbakra.” (298. oldal)

Oldalak száma: 320

Földvári ötszázadik légi kikötője a Turkish Airlines reklámfilm forgatásával összekötve:

szerző: nikiahatos