később, amikor csendesedett körülöttük a hisztéria, szépen-lassan esélyt adtam némelyiknek. Volt, aminek sikerét utólag megértettem, ezek főleg időtálló, sokrétű munkák. Persze akadtak olyanok is, amelyek máig nagy kérdőjelet jelentenek számomra (pl: amikor csak a főszereplők szépsége miatt kerültek előkelő helyekre az alkotások).
A Jóbarátok az előbbi kategóriát erősíti számomra. Körülbelül 4 éve kezdtem el nézni a sorozatot, és nemcsak hogy villámgyorsan ledaráltam a 10 évadot, de azóta 4x is újranéztem. Köszönhető ez többek között annak, hogy még most is aktuális események, gondolatok vannak benne, valamint hogy a sokszor szarkazmussal fűszerezett poénok hatalmasakat csattannak. A siker kulcsa lehet még az, hogy a képernyőn keresztül is érezhető, hogy a hat New Yorkban élő fiatal (Monica, Rachel, Phoebe, Ross, Chandler, Joey), akik lakótársak, barátok, esetleg szerelmesek is, az életben is igazi barátok. ("Az elején nem is volt nehéz, egyszerűen csak szerettünk volna együtt lenni. Nem volt olyasmi, hogy 'hú, most ez muszáj így csinálni'. Azonnal egymásba szerettünk, imádtunk együtt lenni." - Jennifer Aniston nyilatkozata a 183. oldalról). Nem véletlen, hogy a sorozat előtt (szinte) ismeretlen színészek hamar világsztárokká váltak.
A 21. század kiadó gondozásában megjelent Mindörökké Jóbarátok, Az epizódok története az első olyan visszaemlékezéses, tényfeltárós könyvem, ami kifejezetten egy sorozat, film köré épül. A jubileumi évfordulóra készült kiadásban többek között elolvashattam a 100 legnépszerűbb epizód ismertetőjét. Eleinte furcsa volt ezeket nem nézni, hanem olvasni, de összességében a poénokon, a szarkasztikus elemeken így is jókat kacagtam. A tartalom összefoglalókat követően pedig különböző kulisszatitkokat is megkaptam, ami bőven mondott nekem újat. Ilyen érdekesség volt számomra, hogy a műsor készítői, avagy a forgatókönyvíró Marta Kauffman, a szintén író David Crane, a díszlettervező John Shaffner miként inspirálódtak. Tetszett, hogy a bakikra (részben az élőközönség előtt történő játék miatt) is felhívják a figyelmet a szerzők. Ilyen például, amikor a sorozat elején Monica ajtaján az 5-ös, Joey-én a 4-es szám szerepel, majd egyszer csak a 19-es és a 20-as szám alatt laknak anélkül, hogy elköltöztek volna.
érzés lapozgatni. A kulisszatitkokon túl emelik az olvasás élményét a főszereplőkkel, vendégszereplőkkel, készítőkkel készült interjúk, az interaktív, valamint vicces anyagok, grafikák, mint például Joey valós és hamis önéletrajzának összehasonlítása, vagy éppen a híres hálaadás menük toplistája.
A sorozat forgatásai, munkálatai után annak hatásairól is említést tesznek a szerzők, ilyen például, hogy sok országban az angol nyelv tanulására is ezt a sorozatot alkalmazzák a fejlődni vágyók. Hogy a főszereplők gyakran használták a "so"-t mondanivalójuk nyomatékosítására, így az a mindennapi beszédben is nagyobb hangsúlyt kapott. Hogy további filmek, sorozatok alapjául szolgált a későbbi években, így a kötet meghozta a kedvem olyan sorozatok megtekintéséhez, mint a Csajok, a Sikersorozat (David Crane az egyik társírója, Matt LeBlanc pedig önmagát alakítja benne), vagy éppen a Jóapátok. Ez a könyv egy könnyed olvasmány a nosztalgia jegyében.
"A villámprezentáción így mutattuk be a sorozatot: 'Életed azon időszaka, mikor a családot a barátok jelentik. Az a család, amelyet te választottál magadnak.' És ez tényleg így volt." (7.oldal)
"A hatodikon jóval olcsóbban lakhat az ember Manhattanben, mint az első három emeleten. Sokáig volt érvényben az, hogy a lift nélküli házak maximum hat emelet magasak lehetnek. Ezért engedhették meg maguknak a hőseink, hogy ilyen szép nagy lakásuk legyen, viszonylag olcsón: mert a hatodikon volt. Ezt a pilotepizódban szépen ki is hangsúlyozták, mert akárhányszor megjelent valaki az ajtóban, mindig lihegett, hiszen meg kellett másznia hat emeletet. Egy idő után aztán kicsit megkopott ez a poén." (27. oldal)
"A sorozat előreláthatólag sokáig műsoron lesz még. Egyrészt, mert a nézők imádják, másrészt, mert még mindig rengeteg pénzt hoz. A csészék hatalmasak, a narancssárga kanapé kényelmes és hívogató. A lilára festett ajtón mindig belép valaki, akinek örülhetünk, Monica hűtője teletömve válogatott finomságokkal, amelyek mindig vigaszt nyújtanak az arra éppen rászorulónak. Az elkövetkezendő években ugyanúgy számíthatunk még a Jóbarátokra, mint ahogy a legjobb barátainkra is. Mindegy, kik vagyunk, mennyire elkeseredtünk, vagy hányadszor nézzük újra az egyes epizódokat. A Jóbarátok mindig ott van, ha kell." (253. oldal)
Értékelés: 6/5
Szerző: Gary Susman, Jeannine Dillon, Bryan Cairns
Eredeti cím: Friends Forever: The One About the Episodes
Fordítás: Magyari Andrea
Kiadó: 21. század
Kiadó: 21. század
Oldal: 256
szerző: nikiahatos