Ugrás a fő tartalomra

OLVASÓI ÉLMÉNY: Az örökölt sors és az útkeresés rögös regénye a Szirmokba zárt szavak

Az Alexandra kiadó gondozásában megjelent Holly Ringland alkotás egy igazi gyémánt a lélek sztorik között. A könyv már első ránézésre megfogott a fekete alapon színes virágokkal díszített borítójával. A díszítésekkel a kötet belső oldalain, a fejezetek lapjain is találkozhatunk, ahol egy-egy érzelmet, történést jelentő virág rövidke leírását is megkapjuk, mintegy elővetítve főhősünk, Alice életének következő fontos állomását.

Ringland a sztori során pontosan annyi érzékletes részletet tár az olvasó elé, hogy az maximálisan átadhassa magát a történetnek igen könnyedén maga elé képzelve azt. Ráadásul már csak azért is élethűvé válik az alkotás, mert Holly az utazásaiból merített tapasztalatait, és mások elbeszéléseit is bele szövi, így más köntösbe bújtatva, de kapunk többek között egy csipetnyi Fülöp-szigeti legendát (Waling-waling), egy kék hajú lányt (a mindig kékbe öltöző Alice Roosevelt – Theodore Roosevel lánya ihlette), egy kis mexikói mondát a lepkékről és a tűzről, vagy az Uluru Nemzeti Parkból a vendégek által ellopott kavicsokról és a rájuk lesújtó átokról. De találkozhatunk egy nagyon fontos gondolattal a 19. századi dán filozófus, Søren Aabye Kierkegaard-tól is, aki megállapította, hogy „az életünket csak előrehaladva élhetjük, megérteni mindig csak utólag fogjuk.” Hiszen sokszor valóban nem láthatjuk a teljes képet mindaddig, amíg a történet részei vagyunk. Továbbá mindenki számára ismerős helyzetek tárulnak fel előttünk, a gyászról, a vágyakról, a saját utunk megkereséséről, vagy akár a bántalmazás különböző formáiról.

A Szirmokba zárt szavak voltaképpen a nagy részben örökölt sors és az útkeresés rögös regénye. Alice ugyanis gyermekként egy elzárt világban él a tengerparthoz közel édesanyjával (Agnes) és bántalmazó édesapjával (Clem Hart). Aztán egy tüzes éjszaka következtében elveszti szüleit, és onnantól kezdve nagymamája (June) „gondoskodása” alatt cseperedik fel. Ez a gondoskodás azonban nem Alicere terjed ki, hanem bizony az Ausztráliában őshonos virágfajokra is, így Alice hamar megtanulja, hogy minden virág más-más jelentéssel bír. A teljes sztorit persze nem szeretném elmesélni, a lényeg, hogy Alice huszonévesen végre kezébe veszi saját sorsát, hogy megismerhesse igazi önmagát.

30 éves fejjel én magam is rájöttem, hogy a természetnek, a tájaknak hatalmas erejük van, most ebben a kötetben a virágok szeretetével és gyógyító hatásaikkal is találkoztam. De külön öröm számomra az, ahogy a könyvek és a kutyák által (Toby, Harry, Pip) nyújtott menedékről sem feledkezett meg az alkotó. Pici hiányérzetem azonban támadt az olvasás során, ugyanis egy-egy karakter történetét szívesen megismertem volna mélyebben is, ám ők kissé elvarratlan szálakként a homályba merülnek. Felemelő kikapcsolódás nem csak virág rajongóknak. Bár, aki a virágot szereti...

Magvas gondolatok:
„A múlt olyan gyom, ami nagyon könnyen elterjed. 
Ha nem bánsz vele megfelelően, mire feleszmélsz, már szárba szökkent magától.” (141. oldal)
„S a tájban felfedezed saját sorsodat.” - Alice Hoffman (187. oldal)
„Ha egyetlen gyökeret kihúzol, az egész növény jön vele együtt.” (197. oldal)


Értékelés: 6/5
Holly Ringland: Szirmokba zárt szavak
Kiadó: Alexandra Kiadó
Kiadás éve: 2019
Eredeti megnevezés: The Lost Flowers of Alice Hart
Fordító: Diósi Zsófia
Oldalszám: 384

szerző: nikiahatos