A Szigor-trilógia, avagy Lizáék sztorija sajnos már több mint 1 évvel ezelőtt lezárult, de számomra olyan könyvélmény volt, ami totálisan beszippantott, és nehéz feladatnak bizonyult elbúcsúzni ezektől az izgalmas figuráktól. Szerencsére Levente is hasonlóképpen érezhetett, hiszen Haraszti Éva története spin-off regényként továbbfolytatódik, sőt a Simlisben ismerjük csak meg a divattervezőnőt igazán.
A Simlis az a titokzatos, temperamentumos könyv, ami felidézte bennem, hogy milyen jó is az, amikor valakivel az első pillanattól izzik a levegő. Amikor új ismerősünket mégsem ismerjük annyira, ugyanakkor izgatónak, érdekesnek, veszélyesnek találjuk. Amikor őrültség ide, vagy oda beleakarunk menni abba a bizonyos játékba, legyen bármilyen jó, vagy rossz végkimenetele fene nagy bátorságunknak. Amikor egyetlen hét alatt fenekestül (időnként szó szerint) fordul fel világunk.
Éva karaktere számomra a tipikus mai, erős, karrierista, határozott nőt testesíti meg, aki a külvilág számára kemény, megbotránkoztató, és csak kevesen kerülhetnek közel igazi, legbelsőbb énjéhez. Nem csak Éva, de az Ádám(György) névre hallgató sármos, sötét múltú Simlis is totál hétköznapi, valósághű karakter. A szerző tipikusan olyan szereplőket formál meg szavaival, akik akár a szomszédaink is lehetnének, amitől pedig olyan érzésünk támad, mintha valójában ismernénk ezeket az alakokat.
Éva karaktere számomra a tipikus mai, erős, karrierista, határozott nőt testesíti meg, aki a külvilág számára kemény, megbotránkoztató, és csak kevesen kerülhetnek közel igazi, legbelsőbb énjéhez. Nem csak Éva, de az Ádám
Ádám és Éva. Alapvetően elcsépeltnek tűnhet a névpárosítás, ám a könyv olvasása közben ez az érzés totálisan eltűnik (már ha egyáltalán megszületik bennünk). Éva és Ádám ugyanis kölcsönösen csábítják egymást "bűnbe", az események pedig pont annyira pörögnek gyorsan, hogy figyelmünk egyetlen pillanatra se lankadjon, tudni akarjuk azt, hogy mi fog következni a páros közös (már amennyire közös) életében.
A megszokott Leventés minőséget kaptam, egy olyan lezárással, ami ugyancsak nagyon valós, éppen ezért elszomorító. A szerző persze hagyott nekünk egy kiskaput, hiszen hiába érezzük befejezettnek a történetet, tudjuk, hogy az élet hozhat még fordulatokat, akár ennek a végtelenül szerethető párosnak is. Levente írásaiból számomra az első kiadványokból sem hiányzott semmi, mégis hatalmas fejlődést érzek az anyagain. Külön piros pont, hogy a Szigorból ismert Lizát csak pont annyiszor, pont úgy vonja bele a Simlis történetbe, hogy érezzük a két regény, konkrétabban a főhősnők kapcsolatát.
A megszokott Leventés minőséget kaptam, egy olyan lezárással, ami ugyancsak nagyon valós, éppen ezért elszomorító. A szerző persze hagyott nekünk egy kiskaput, hiszen hiába érezzük befejezettnek a történetet, tudjuk, hogy az élet hozhat még fordulatokat, akár ennek a végtelenül szerethető párosnak is. Levente írásaiból számomra az első kiadványokból sem hiányzott semmi, mégis hatalmas fejlődést érzek az anyagain. Külön piros pont, hogy a Szigorból ismert Lizát csak pont annyiszor, pont úgy vonja bele a Simlis történetbe, hogy érezzük a két regény, konkrétabban a főhősnők kapcsolatát.
Hogy kiknek ajánlom a könyvet? Elsősorban nőknek, mégpedig olyanoknak, akik nem szégyenlik el magukat egy-egy szexjelenettől, és van bennük kurázsi, bátran megjárják a mélységet és magasságot akár egyetlen nap alatt is.
Értékelés: 6/6
szerző: nikiahatos