A svéd (valójában bosnyák és horvát származású) zseni senkinek sem közömbös, a focikedvelők vagy nagyon szeretik a játékát, személyét, vagy pedig egyenesen gyűlölik őt mindenestül.
Az egyfajta vallomásként is felfogható könyv első pár oldalában kiderül, hogy Zlatannak ifjúként nem igazán volt mit vesztenie, hiszen szegény körülmények között, csonka családban cseperedett, verték őt fakanállal, bámulhatta napokon át az üres hűtőt. A nem éppen a lojalitásáról ismert futballista korán balhékba keveredett, egészen onnantól kezdve, hogy keményen beleállt a konfliktusokba, egészen azokig a biciklilopásokig, amiket puszta élvezetből művelt.
Jómagam az Interben töltött éveiben imádtam őt a legjobban, ám hamar kiderült, hogy a klubhűség nem tartozik erényei közé. A kiadványnak hála azonban megérthettem, hogy Zlatan pontosan tudta, tudja, hogy vérprofi, egy kivételes tehetség, és ezt szerette volna mindig is ezer fokon megélni, a lehető legjobban kimaxolni. Persze bőven beszámol a már ismert (hála a médiának) balhékról, azokról az emberekről, akik nem szerették, de még csak nem is akarták őt megérteni, megközelíteni (lásd Pep Guardiola) ugyanakkor ódákat zeng mindazokról is, akiket igazán kedvel, mint például José Mourinho, a példaképe, a brazil Ronaldo, vagy éppen a nála jóval idősebb felesége, Helena Seger. Hogy Ibrát a szeretet, vagy éppen a gyűlölet tuningolja-e jobban, azt talán ő maga sem tudja, de tény, hogy mindkettőből bőven merít erőt. A könyvben szépen kirajzolódik, hogy miként változott kapcsolata a szüleivel, testvéreivel az évek során, és hogy miként lett a rosangardi fenegyerekből kétgyermekes (Maximilian, Vincent) családapa. Milyen volt az alaphangulat az olyan klubokban, mint az Ajax, a Juventus, az Inter, vagy éppen a Barcelona, valamint, hogy a labdarúgás mellett nagy szenvedélyét a PlayStation és az autók jelentik.
"Úgy tűnt, mintha kezdenék felnőni. Vagy mégsem. Már említettem, hogy időnként szükségem van adrenalinra. Ez így volt kicsi koromtól kezdve. Ezzel a mai napig így vagyok. Van egy haverom, százhúsz kiló a srác, és van egy pizzériája Malmőbe. Egyszer együtt mentünk a Porschémon Bastadból Malmőbe. Kevesen szeretnek beülni mellém a kocsiba, nem azért, mert rosszul vezetek, csak néha túlteng bennem az adrenalin. Ahogy akkor is. Háromszázzal száguldottunk. Aztán már háromszázegy, háromszáztíz. Egyre keskenyebbnek éreztem magunk körül az utat. Amikor háromszázhuszonötnél jártunk, a barátom megszólalt. - Zlatan! Higgadj le! Nekem családom van."
Értékelés: 6/6
David Lagercrantz elbeszélésében: Ez vagyok én, Zlatan Ibrahimovic
Könyvmolyképző Kiadó, Szeged 2017
Eredeti megjelenés éve: 2011
Eredeti cím: Jag ar Zlatan
Fordította: Szöllősi Adrienne
szerző: nikiahatos