nikiahatos: Vietnámban születtél, Magyarországon nevelkedtél, ugyanakkor bejártad a világot. Könyvedben is találkozhatunk különböző kultúrákkal, nemzetekkel. Mit szeretsz Magyarországban? Miért pont Budapestre vágynak vissza főszereplők?
Kitty Bich Thuy Ta: Magyarországon nőttem fel, magyar neveltetést kaptam az iskolákban, ugyanazokat a történelmi, irodalmi, művészeti és kulturális értékeket oltották belém, mint más magyar gyerekbe. Magyarország és a magyar gondolkodás fontos részévé vált az életemnek. Csodálatos érzés azt végigélni, hogy hogyan fejlődik, szépül, és modernizálódig az ország az elmúlt 30 évben. Nem tudnék konkrétan kiemelni olyat, amit prioritásban nagyon szeretek Magyarországban, mert összképében látom az elemeket, és így varázslatos a teljes egész.
A főszereplők Budapesten élnek és tanulnak. Bennek nehezen megy a beilleszkedés és a jelenlegi helyzetének elfogadása. Aztán itt van Maya, a cserfes, okoskodó kislány, aki nyitott az új helyekre és helyzetekre. A történet Budapesten kezdődik, és a hosszú, kalandos, de mégis fárasztó útjuk során egyetlen cél lebeg a gyerekek szemük előtt. Az, hogy haza jussanak, vagyis ugye Budapestre. Érzékelhető a könyvben Ben karakterfejlődése, hogy eleinte bármennyire ellenkezett és lázadt a Budapestre való költözése miatt, az események előrehaladtával mégis annyira vágyott vissza ide, hogy a fővárost most már otthonának nevezi.
nikiahatos: Már az első néhány oldal során feltűnt, hogy hihetetlenül részletesen írod le a környezetet, megelevenednek szemünk előtt a különböző jelenetek. Ez pedig nem véletlen, hiszen otthonosan mozogsz a filmes világban, amit jól kamatoztattál az írás során. Filmes karriered során mi az a momentum, amire a legbüszkébb vagy?
Kitty: Elég vizuális típusú ember vagyok, aki előbb el tudja képzelni a fejében a dolgokat, minthogy szavakba tudná azokat önteni. Évek óta dolgozom a filmiparban. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy minden csodálatos és mesebeli lenne benne. Mint minden munkában, itt is vannak nehezebb és egy picivel könnyebb napok. Elmondhatom azt, hogy olyan helyekre jutunk el, legyen az Magyarországon belül, vagy éppen külföldön, amiknek még a létezéséről sem tudtam. Nagy büszkeséggel tölt el az, hogy sok hihetetlenül tehetséges emberekkel dolgozhatok együtt, akik nem csak emberileg, de szakmailag is sokat adnak az életemhez. Mindegyik produkció, mindegyik film, minden ember, akikkel megismerkedek, mind egyediek és fantasztikusak. Ha meg kéne említenem egy dolgot, amire a legszívesebben visszaemlékezek, akkor azt mondanám, hogy a színészek. Közvetlenek, kedvesek és egyenlő személyként viszonyulnak hozzád. Megismerhetem őket a valós életben, hogy milyenek is valójában, és nem azokat a képeket látom, amit a média állít fel róluk.
nikiahatos: Miért pont fantasy?
Kitty: A fantázia műfaj az, ahol a képzeleted szárnyalhat, ahol nincsenek korlátok, nincsenek lehetetlen történetek, küldetések és célkitűzések. Kiskorom óta szeretem ezt a műfajt, hasonló meséken nőttem fel. Ez a stílus könnyedén elrepíti a közönséget az író által megalkotott varázslatos helyekre, megismerkedhetnek soha sem látott lényekkel, átélhetik a főhősök veszélyekkel és kalandokkal átitatott utazásaikat, harcaikat és célba érkezésüket. Minden emberben, legyen gyerek vagy felnőtt benne van a felfedezés vágya, a vágyakozás, hogy egyszer ők is eljuthassanak mindenféle helyekre, megtapasztalhassák az ismeretlent.
nikiahatos: Mennyi Kitty van Mayában, vagy éppen Benben? Mik az azonosságok közted és karakterek között?
Kitty: Ahogy a legtöbb író, úgy én is sokszor a saját életemből, vagy a környezetemből merítkezem. Azt mondhatom, hogy több van bennem Mayából, mint Benből.
Ben lázadó természete sokban hasonlít a fiatalkoromhoz, a kamaszkoromhoz. Tudjuk jól, hogy a 13-18 éves korosztály a legnehezebb minden ember életében, mert ekkor kezdjük megismerni a világot, ekkor alakulnak ki szorosabb barátságok és kapcsolatok, ekkor ismerjük meg a fiatalkori szerelmet, és természetesen sok mindent végletekben látunk. Nem minden esetben azért, mert lázadnánk a világ ellen, hanem mert nem vagyunk minden tudás birtokában – legyen szó hétköznapokban hasznosítható tudásokról is – így nem tudunk még olyan szinten összetetten gondolkozni, hogy egy probléma körben megértsük az összes megoldási lehetőséget. Ez az a korosztály, amikor még formálódunk és alakulnak a személyiségjegyek.
Maya közelebb áll hozzám. Én is jó tanuló voltam az iskolában, mert mindig tudásra szomjaztam. Szerettem volna jobban és mélyebben megérteni a dolgokat, amiket a tananyagokból megtanultunk. Annyi mindent nem ismerünk és tudunk a világról, hogy egy élet is kevés ahhoz, hogy mindent megértsünk. Így az iskoláknak is nehéz, hogy ezekbe a tanulmányi évekbe mindent bele tudjanak sűríteni. Szerencsére egy olyan században élünk, ahol minden adott ahhoz, hogy saját kutatómunkát végezzünk egy adott témában, amibe mélyebben bele szeretnénk ásni magunkat. Én is megtanultam az életem során, ahogy látjuk is Mayánál, Newton házában, hogy nem minden kérdésre van jó, vagy rossz válasz. El kell tudnunk fogadni azt, hogy minden ember másképp értelmezi a világ működését és másképp gondolkozunk dolgokról.
nikiahatos: Érdekes alakokkal találkozhat a művedben Ben és Maya. Hogy jutott eszedbe Kleopátra, Newton, Artemisz, vagy a többiek?
Kitty: Elég sok karakter sorakozik fel a művemben, mondhatnám elég színes a paletta. És ez az a kulcsszó, amit kerestem: színes paletta. A világunk is egy ilyen színes palettán mozgó emberek sokasága. Szerettem volna, hogy mindenféle típusú szereplőkkel legyen megtűzdelve a regényem, hogy az olvasóközönség legalább egy olyan emberrel megismerkedjen benne, akiben részben magára talál.
Artemisz az egyik kulcsfontosságú karakter a könyvben, mert nem csak a vadászat, az erdő, és a gyámoltalanok védelmező, ókori görög istennője, hanem egy fontos szerepet betöltő személy is. Ő az, aki a történet során több alakban megjelenik, és mentori szerepkörben segíti a főhősök célba érését. A mentor egy nagyon fontos személy a mi életünkben is. Mentorokkal vagyunk körbe véve, legyen az a családunk, barátaink, tanáraink, kollégáink vagy csak egy idegen, akivel 5 percre találkozunk, de az az 5 perc egy olyan sorsforduló momentum, ami által az életünk egy olyan útra terelődik, amire vágytunk, amit kerestünk.
Kleopátra, Newton vagy legyen Szókratész, mind olyan történelmi személyek, akik személyiségükkel, gondolkodásmódjukkal, vagy tudásukkal örökre beírták magukat a múltunkba és részévé váltak a jelenünknek.
nikiahatos: Milyen visszajelzéseket kaptál eddig a regény kapcsán?
Kitty: Elég sok emberrel beszéltem, akik olvasták a regényemet, és őket nagyon megragadta a sajátos mondanivalója és a színesen leírt világok bemutatása. Kaptam pár könyvkritikát is, amik pozitív hangvételben írtak a könyvről. Fél hónapja kezdődött a közönségtalálkozó és dedikáló országos turném, amiket főképpen a Libri boltok közreműködésével együtt szervezünk. Eddig már voltunk Zalaegerszegen, Székesfehérváron, Szegeden és a Corvin Plázában. Még hátra van Debrecen, Százhalombatta és az Árkád Pláza. Nagy örömünkre mindegyik helyszínen jöttek el lelkes olvasók, akikkel így személyesen is volt alkalmam megismerkedni.
nikiahatos: Kiknek ajánlanád A varázsecset és az elvarázsolt festményeket elsősorban?
Kitty: A könyv főképpen a fiatal korosztálynak szól, 10 évesektől a 18 évesekig, de miliőjében bárkinek tudom ajánlani, mert élményekben dús olvasmány lehet az idősebbeknek számára is.
nikiahatos: Mik a további céljaid? Fordítást, filmet tervezel, szeretnél?
Kitty: Nyár óta elkezdődött a könyv angolra való lefordítása műfordító által. Még nincs teljesen kész, de megsúghatom, hogy közel a kilencven százalékát magunk mögött tudhatjuk. A cél, hogy minél több országban ki tudjuk adni a könyvet, hogy nemzetközileg szélesebb közönséghez el tudjon jutni a kis történetem. A nagy álmom, mint ahogy előbb is beszéltünk róla, hogy a filmes világban dolgozom, hogy egyszer majd ebből film születhessen. Én és a kis csapatom keményen dolgozunk azon, hogy ez a célkitűzés ne csak álom maradjon, hanem egyszer ténylegesen is testet tudjon ölteni.
szerző: nikiahatos